Idén elvesztettük Laluk Györgyöt. A kiváló festőművészt. A művésztanárt, akit minden diákja szeretett. Az embert, aki szeretettel és igazi érdeklődéssel figyelt mindent és mindenkit. Aki szerette, ha meghallgatják, de talán még jobban szeretett hallgatni, elmélkedni, szemlélődni. Azok közé az igazi pedagógusok közé tartozott, akik partnernek tekintik a tanítványaikat, akik úgy segítik fejlődésüket, hogy az szinte észre sem vehető. Laluk György a diákok lelkét érte el és a folyamatos egymásra hangoltság állapotában vezette őket láthatatlanul. És a diákok is vezették őt, újabb és újabb dolgokat ismert meg az egymást követő diákgenerációk világából. Mert érdekelte, igazán érdekelte, mit szeretnek, mi iránt vonzódnak. Az órái és a szakkörei a szabad gondolkodás jegyében teltek.
Budapesten született, de Hévízen járt általános iskolába, majd Keszthelyen végezte gimnáziumi tanulmányait. 1973-77 között a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz-biológia szakos hallgatója volt, 1980-1981-ig pedig a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. 1988 óta Budapesten, a Ferencvárosban élt, 2006-tól a Szent-Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola rajztanáraként dolgozott, megalapította és vezette Ferencvárosi Diák Képzőművész Stúdiót.
Csoportos kiállításokon 1975-től szerepelnek munkái. 1983-tól az Ajkai Grafikai Műhely hazai és külföldi kiállításain, 1987-től kisgrafikai biennálékon, 1989-től a miskolci országos grafikai biennálékon is rendszeres résztvevő volt. Egyéni kiállítással először 1986-ban Tapolcán jelentkezett, majd 1987-ben Ajkán, 1993-ban Balatonszárszón, 1997-ben Hévízen, illetve Budapesten, a Ferencvárosi Pincetárlatban, 1998-ban Pápán, 2000-ben Budapesten a Nemzeti Tankönyvkiadóban, 2001-ben a ferencvárosi Ráday Galériában, valamint az ARTOTÉKÁ-ban, 2002-ben Hévízen, 2005-ben a budapesti Poliház-ban, 2008-ban pedig Keszthelyen kapott lehetőséget munkái bemutatására.
Laluk György: Őszi napsütés. Forrás: http://lalukgyorgy.blogspot.com/
Több művészeti társaságban is közreműködött: tagja volt a Művészeti Alapnak (MAOE), a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, az Art9 Egyesületnek, a Magyar Rézkarcoló- és Litográfusművészek Egyesületének, az Európai és Ázsiai Művészek Szövetségének (ASROPA), az Ajkai Grafikai Műhelynek és a Magyar Akvarellfestők Társaságának.
Munkásságát több díjjal is elismerték: 1986-ban megkapta az Ajkai Őszi Tárlat-díjat, 2000-ben a Kisgrafikai Biennálé-díjat, 2001-ben és 2006-ban pedig második, illetve harmadik alkalommal az Ajkai Őszi Tárlat-díjat. Az utóbbi időben a grafika és a rézkarc mellett az akvarellfestés foglalkoztatja leginkább. A klasszikus angol akvarellfestészet (Turner, Gritin, Flint) és a hagyományos kínai és japán festészet, valamint a keleti filozófiák és vallások is nagy hatást gyakoroltak rá. Munkáin szívesen jeleníti meg a mozgást, a változást, az Időt, az egymásra rakódó rétegek érdekességét, különlegességét. Ezek kifejezésére az akvarell és a kollázs technika kiválóan alkalmas. Legújabb törekvése: az "absztrakció" és a "realitás" határán táncoló képeket festeni. "Jelbeszédével az Idő áramlását, az élet felszíne alatti lényeget fejezi ki."- írta róla Heitler László a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban.
Nincs pótolhatatlan ember, szokták mondani. Ez nem igaz. A csendes, de mindig nyílt és őszinte Laluk György, a tanítva tanuló pedagógus Laluk György pótolhatatlan marad. Örökké hiányozni fog.
Laluk György: Tavaszi fények. Forrás: http://lalukgyorgy.blogspot.com/
