2020-ban 29. alkalommal került kiosztása a Szinnyei József-díj, mellyel évente két könyvtárost tüntetnek ki. Ezért is különösen nagy szó, hogy 2020-ban mindkét díjazott IX. kerületi. Kovácsné Pázmándi Ágnessel készült interjúnkat már közöltük. Most Nagy Zsuzsannával, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi könyvtárának főigazgatójával beszélgetünk. Velük a kerületi Szinnyei-díjasok száma ötre emelkedett.
Milyen meghatározó könyvtárak, könyvtári élmények voltak életedben?
Gyerekkoromban nővéremmel együtt gyakran jártunk a váci városi könyvtárba. Én szerencsés voltam, otthon is sok könyvünk volt, de egy olvasó gyereknek, majd kamaszlánynak sosem elég az, amit otthon talál. Egyetemista koromban pedig - én ugyanis közgázt végeztem - az egyetem könyvtárát használtam, ami akkor még a Fővám téri főépületben volt, időnként pedig a KSH könyvtárát.
Azóta, már könyvtárosként, csodálatos könyvtárakat volt alkalmam látni, többek között a St. Galleni apátság könyvtárát, ami tudomásom szerint a legrégebbi ma is működő könyvtár.
Hogyan lettél könyvtáros? Milyen munkaterületeken dolgoztál/dolgozol?
1994. óta dolgozom a közgazdasági egyetem könyvtárában. A fiam születése után nyugalmas munkára és munkahelyre vágytam, és mint angolul és oroszul tudó közgazdászt a közgazdasági szakirodalommal foglalkozó szakreferensként vettek fel. Ezt nagyon szerettem.
Aztán jött a számítógépes feldolgozás, ami persze nagy előrelépés volt, de a szakreferensek munkájába sok bosszantó rutint is hozott. Később fontos feladatom lett egy - alapszinten már meglévő - a szakirodalom keresését segítő strukturált közgazdasági szókészlet, könyvtáros nyelven tárgyszórendszer vagy tezaurusz továbbfejlesztése magyarul és angolul. Ez is, bár sok gondos apró munkát igénylő, de nagyon inspiráló munka volt. Aztán változott a világ, megjelent az internet és szinte észrevétlenül átcsúsztunk a digitális világba. Komoly kihívás, elnézést az elcsépelt kifejezésért, megtalálni az egyensúlyt a zökkenőmentes és kényelmes digitális tartalom szolgáltatás és a hagyományos könyvek gondozása, ezzel együtt a segítőkész könyvtárosi munka között.
2011 óta vagyok a könyvtár vezetője, és csinálom az ezzel járó “nemszeretem” feladatokat (van-e még pénzünk könyvet venni, hogy áll a közbeszerzés, kevesen vagyunk a hosszú nyitvatartáshoz, leállt a számítógépes rendszer, stb.), és próbálom előrevinni és az egyetemi oktatás és kutatás igényeihez igazítani a könyvtári szolgáltatásokat.
Kiknek, miért, mire ajánlod a Corvinus könyvtárát? Miért tartod fontos helynek?
Elsősorban azoknak, akik tanulmányaik, munkájuk miatt foglalkoznak közgazdaság- és gazdaságtudományokkal. Külön kiemelném a muzeális illetve általában a régi gyűjteményünket, ami nem csak sok szép és értékes művet tartalmaz, de a magyar gazdaságtörténetet és a magyar elmélettörténetet kutatók számára alapvető, máshol nem található forrásokat is kínál.
De sok nem corvinusos egyetemista is szívesen jár hozzánk tanulni, valószínűleg mert kulturált, modern, esztétikus tereket kínálunk wifivel, csendes tanulóhelyekkel. Most a járvány miatt ezt a lehetőséget fel kellett függesztenünk, jelenleg csak a saját hallgatóinkat tudjuk fogadni. Remélem, mihamarabb túljut a ország ezen az igazán rémísztő időszakon, és akkor megint korlátozások nélkül várunk minden olvasót.
A vírushelyzet miatt jelenleg csak az egyetem hallgatói, oktatói használhatják a könyvtár tereit (fotó: Dömsödy)
A munkahelyeden kívül van más kerületi kötődésed?
Sosem laktam a kerületben, de mivel egyetemre is ide jártam, nagyjából negyven éve minden hétköznap leszállok a Fővám téren, keresztül megyek a csarnokon, megnézem a zöldséges standok kínálatát, bosszankodom az árakon meg a turmixnak ajánlgatott rothadt banánokon. Egyetemista korunkban persze a Dimitrov téren szálltunk le, végig mentünk a “Buhinon”, Mártikánál vettünk fagyit a Veres Pálné utcában. Aztán megépült a MÜPA, a BMC - ez is komoly vonzerő a számomra, nagyon szeretem a zenét, főként az ún. komoly zenét, gyakran járunk hangversenyre.
Minden könyvtárosnak vannak érdekes történetei az olvasókkal való munkájából. Megosztanál egyet velünk?
Sok inspiráló, sok bosszantó, de sok megmosolyogtató esetre emlékszem vissza. Csak egy példa: éppen a tájékoztató szolgálatban ültem, telefonon jött egy kérdés, meg tudnám-e mondani, melyik Chikán Attila leghosszabb könyve. Nem tudtam. Mondtam a kedves érdeklődőnek, hogy oldalszámra nem lehet keresni a katalógusban, de mire befejeztem volna a mondandómat, hogy hogyan tudja megtalálni a választ, bosszúsan letette a kagylót. Azóta is fúrja az oldalamat, hogy vajon mire akarta felhasználni az információt.
Melyik munkádra, eredményedre vagy a legbüszkébb?
Fiatalabb koromból a már említett tárgyszórendszer kidolgozására, később pedig arra, hogy úgy érzem, sikerült - persze kollégáimmal közösen - jól működő, korszerű, de valóban a felhasználók érdekében működő szolgáltatásokat kialakítani.
Fontosnak tartom, hogy könyvtárunk folyamatosan lépést tud tartani az igényekkel, sőt elébe is megy azoknak. Könyvtárunk nemcsak kiszolgálja az olvasókat a szükséges információkkal, dokumentumokkal, hanem egyetemi tartalomgazda szerepet is betölt. Gyűjtjük, rendszerezzük, megőrizzük és ami nagyon fontos, láthatóvá tesszük az egyetemen készült szellemi termékeket, például az oktatók publikációit, vagy a hallgatói záródolgozatokat. Ebbe már a repozitóriumok országos elterjedése előtt belekezdtünk, és hasznos, ma már országosan általánossá vált.
Igyekszem figyelni a nemzetközi trendeket, jó gyakorlatokat, ezért is vagyok tagja az európai üzleti iskolák könyvtárosai nemzetközi szervezetének.
Mit takar a felhasználóbarát szolgáltatás ebben a könyvtárban?
Könyvtárunkban a támogató szemlélet uralkodik. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a könyvtár, könyvtárosaink sokat tudnak hozzátenni a tanulás, az oktatás, a munka minőségéhez. Ez ma már nem mindenki számára evidens, csökken az olvasók által feltett kereséssel kapcsolatos kérdések száma. Így a hagyományos tájékoztató szolgálat fenntartása mellett nagyobb hangsúlyt fektetünk a használóképzésre, hogy elébe menjünk az igényeknek, és megmutassuk, hogy mit tud nyújtani a könyvtár, a könyvtárhasználati tudás. Ennek több formája is van. Szakdolgozati tréninget tartunk, igyekszünk olyan kapcsolatot kiépíteni az oktatókkal, hogy meghívják könyvtárosainkat kurzusaikra, hogy bemutathassuk a könyvtár, az adatbázisok nyújtotta lehetőségeket, azok használati alapjait. Emellett van kurzusunk doktori hallgatóknak is. Ezek során pedig nemcsak az információhoz való hozzáférést segítjük, hanem academic writingra is felkészítjük a résztvevőket, vagyis a tudományos publikálást is támogatjuk.
A járvány miatt a hallgatóknak kényszerűen sokkal nagyobb önállósággal kellett tanulniuk, információhoz jutniuk, Ez a helyzet megnövelte az online használóképzéseink iránt az igényt. Büszke vagyok kollégáimra, hogy a megnövekedett igényt is ki tudták szolgálni, újabb és újabb online segédanyagok készültek el.
A könyvtár bejárata az épület első emeletén
Mi most a legnagyobb kihívás, aktuális feladat a könyvtári munkában?
Ebben a pillanatban a járvány állít minket nehéz feladatok elé, kiszolgálni az oktatóinkat és a hallgatóinkat, és ugyanakkor vigyázni a munkatársak és a hozzánk betérők egészségére. Ráadásul az olvasószolgálatban dolgozó csapat létszáma nagyon lecsökkent, tényleg nehéz biztosítani a nyitvatartást. Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, akik zúgolódás nélkül csinálják ezt a nehéz, és a jelen helyzetben nem veszélytelen munkát.
Mit jelent az számodra ez a díj?
Az jelenti a legtöbbet, hogy a szakmai közösség, az egyetemi és tudományos könyvtárosok közössége terjesztett fel a díjra. Számomra ez nagy elismerés. Köszönöm nekik.
Nagy Zsuzsanna átveszi a Szinnyei József-díjat (2020. augusztus 19.) (fotó: EMMI)
Miről mesélne még szívesen a díj kapcsán?
Egy évben ketten kapják meg a díjat. Nem tudtam előre, ki a másik díjazott. A díjátadó ünnepségen találkoztam régi kedves ismerősömmel, Pázmándi Ágnessel, így tudtam meg, hogy ő az. Ágnes a Ráday Gyűjtemény könyvtárosa, és sok-sok éve együtt járunk tornázni a Lónyai Utcai Református Gimnázium Kinizsi utcai tornatermébe. Ennél többször már szóba sem kerülhetne a IX. kerület!
Ajánlj egy olvasmányt a honlap olvasóinak!
Hú - ez nehéz kérdés. Olyan, mint hogy mit vinne magával egy lakatlan szigetre… Most ötletszerűen kiválasztok egyet: legyen Bulgakovtól A Mester és Margarita. Ebben nem nagyon lehet csalódni.
További interjú a kitüntetettel itt olvasható.
