2020-ban már 29. alkalommal került kiosztása a Szinnyei József-díj. A könyvtáros szakma legmagasabb rangú szakmai elismerése az augusztus 20-i állami kitüntetések között kerül átadásra. Az utóbbi években már csak két könyvtárost tüntettek ki. Ezért is különösen nagy szó, hogy 2020-ban mindkét díjazott IX. kerületi könyvtáros. Velük a kerületi Szinnyei-díjasok száma ötre emelkedett.
Elsőként Kovácsné Pázmándi Ágnessel, a Ráday Gyűjtemény könyvtárosával beszélgetett Dömsödy Andrea.
Lelkészből könyvtáros
Honnan, hogyan jött, hogy a lelkészi diploma után könyvtárosnak tanulsz? Miért választottad ezt a hivatást?
Már teológiára is azért jelentkeztem, hogy egyházi könyvtáros legyek. A szocializmusban csak lelkészképzésre lehetett jelentkezni, ha autentikus helyen akart teológiát tanulni az ember. Utána kezdtem a Ráday Gyűjteményben dolgozni. Majd Benda Kálmán gyűjteményi igazgató javaslatára jelentkeztem az ELTE BTK könyvtár szakára 1988-ban, 1992-ben kaptam meg a diplomámat.
Milyen meghatározó könyvtárak, könyvtári élmények voltak életedben?
Kisgyerek korom óta szerettem a könyveket, de a szüleim nem engedhették meg maguknak a vásárlást, ezért iratkoztam be a könyvtárba, de a könyvtári könyvekkel már korábban találkoztam. A nagymamám egy nagyon egyszerű parasztasszony volt, de nagyon szeretett olvasni. Ő ugyan nem ment/nem mehetett könyvtárba, de az unokanővéreim,akik 11-14 évvel idősebbek nálam, ők már jártak és a nagymamám mindig hozatott velük könyvet magának. Így ismertem meg az első pöttyöset A két Lottit és az első csíkosat a Vilma doktorasszonyt. Nagymamám nagy csodálója volt Hugonnay Vilmának és szerintem sokra vitte volna, ha nem marad félárva és tanulhatott volna.
A nagyszülők és a család 1976-ban Alsótöbörzsökön, Pázmándi Ágnes az első sorban jobbra (családi fotóarchívum)
Konkrétabban az első könyvtár, amiben jártam a sárbogárdi művelődési ház gyermekkönyvtára volt. Sok olvasmány-élményemet köszönhetem Viola néninek, akinek később munkatársa is lehettem. Később nagy hatást gyakoroltak rám az iskolai kirándulások által megismert műemlékkönyvtárak (Zirc, Sárospatak, Debrecen). Lenyűgöztek szépségükkel, különlegességeikkel, értékeikkel. Meghatározó élmény volt, hogy gimnazistaként szinte napi rendszerességgel látogattam a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárát, mely az ország egyik kiemelkedő múltú könyvtára. Itt is magával ragadott a könyvtár látványa, a sok-sok kulturális érték. Itt fedeztem fel magamnak Jókait. Máig emlékezetes számomra például az Egy az Istenben leírt erdélyi táj.
Mióta dolgozol a Ráday Gyűjteményben? Hogyan kerültél ide? Mi a feladatod?
1980. július 1-e óta dolgozom a Ráday Könyvtárban. Fiatal, egyházi elkötelezettségű munkatársakat kerestek. Helyben voltam, éppen kitűnő bizonyítvánnyal elvégezve az első évfolyamot a teológián. Ez volt ugyanis a dékán és a püspök úr feltétele a kihelyezésemnek (exmisszió).
Hivatalosan jelenleg feldolgozó könyvtáros vagyok, vagyis a dokumentumok adatainak adatbázisba szervezését végzem, a katalógust építem, de a gyakorlatban mindent csinálok. Ha kell, akkor raktáros vagyok, vagy kiállítást rendezek (kutatástól a takarításig, a tárlók berendezésétől a feliratozásig), csoportokat vezetek, rendkívüli tanórákat -, helytörténeti előadásokat tartok, szakmai napot szervezek.
Publikációidból látom, hogy foglalkozol a Ráday Gyűjtemény történetével. Miket emelnél ki ezek közül?
Például a méltatlanul elfeledett Báthori Gábor nagy felfedezésem volt. Ő alapította a Kálvin téri gyülekezetet és építtette a templomot, amelyet utódja Török Pál püspök virágoztatott fel. Méltán viseli nevét a templom mögötti utca.
2014-ben kezdtem az épület történetével foglalkozni Sara Segten, francia, Erasmus-ösztöndíjas hallgatónak köszönhetően, aki a magyarországi egyházak központi épületeit vizsgálta. Másik felfedezésem az épületnek köszönhetően A Pál utcai fiúkhoz kötődik, ugyanis a Ráday u. 28. épülete volt a Dohánygyár igazgatási épülete, az igazgató szolgálati lakása szintén. Zolnay Vilmos igazgató ugyancsak Vilmos nevű fia visszaemlékezéseit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár őrzi. Nagyon sokat megtudhattam belőle az épület múltjáról. Saly Noémi közöl részleteket is belőle a Járom a pesti utcát c. kötetében (Bp. 2008.)
De sok izgalmas művet olvastam kutatásaim során. Például Váradi József 2016-ban megjelent A füvészkerti galeri című könyvét, ami szenzációs!
A téma kutatása aztán 2017-ben egy kiállítással és egy nagysikerű Múzeumok éjszakája programmal is kiegészült. Ezekhez fontos források, a Lónyay gimnazium levéltári anyagai, például az iskolai naplók a Ráday Gyűjtemény részei, melyek a kiállításon megtekinthetők, egyes darabok a foglalkozásokon kézbevehetők voltak.
Ezek biztosan nagy élmények lehettek a résztvevőknek!
Igen, az ilyen rendhagyó órák és foglalkozások nagy élmények a diákoknak és a felnőtteknek is. Vallom, hogy élményt kell nyújtani a könyvtárakban. Ezek rám is nagy hatást gyakoroltak. Mint meséltem, nekem is meghatározó élményeim. Ezt igyekszem megtapasztaltatni itt a könyvtárban.
Foglalkozás a Ráday Gyűjteményben, ahol a diákok régi dokumentumokat is kézbevehetnek (fotó: Pázmándi Ágnes)
Kiknek, miért, mire ajánlja a Ráday Könyvtárat? Miért tartja fontos helynek?
Fontos hely, hiszen a Dunamelléki Református Egyházkerület szellemi és tárgyi értékeit őrizzük 107 éve a Ráday utca 28-ban. Ugyanakkor a református kultúrát, szellemiséget képviseljük, ápoljuk és terjesztjük a kerületben, a fővárosban, az országban.
Sajnos most azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a kihívásokat. Ugyanis 2019. január 23-án 3 csellengő fiatal felgyújtotta a Református Ráday Kollégiumot, amely a tűz és az oltás következményeként olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani. Ebben az épületben helyezkedett el a Ráday Gyűjtemény könyvtárának raktára, a levéltár, a folyóirattár. Az értékeink, munkatársaink “szerteszórattak”, száműzetésben vagyunk. Ez annak ellenére szomorú, hogy már biztonságos helyen vannak/vagyunk.
Kármentés közben a könyvraktárban. 2019. január 26. (fotó:Kovács Viktor Márk)
A Ráday könyvtárat bemutató írásunkban már írtunk a szörnyű eseményről és következményéről. Mi a helyzet most?
A kollégium épülete már elbontásra került, de a belső felújítás még nem kezdődött meg.
Elmondhatom, hogy most az előzőekben felsorolt sokféle programból a feldolgozás maradt és jelenleg az állományellenőrzés a törökbálinti raktárvárosban.
Bár könyvtári gyűjteményünket továbbra is szolgáltatjuk, az olvasók nagy része elmaradt. Inkább a kutatók tartottak ki és veszik igénybe szolgáltatásainkat az MTA könyvtárban. Ez nagy gond, hiszen nemcsak a tudományos kutatókat vagyunk hivatottak szolgálni. A lelki olvasmányokra vágyók és a személyes kapcsolatok, a hely szelleme miatt idejárók is fontosak számunkra.
Kiemelt kép:
Kovácsné Pázmándi Ágnes a Szinnyei József-díj egyik 2020-as díjazottja (fotó: Liziczai Réka)
