Egy furcsa pár története, amelynek tagjai közt pont 40 év van. És egy történet, amelynek párhuzamosai az egykori Északi Járműjavítótól Középső-Ferencvárosig, Argentinából Budapestig futottak, hogy aztán 2020 tavaszán találkozzanak.
Dóka László, ferencvárosi nyugdíjas, 83 éves, aki a járvány okozta karantén időszak alatt önkormányzati támogatásként, önkéntes segítőt kapott maga mellé. Horváth András, 43 éves szabadúszó színész, a Budapesti Anarchista Színház társulatának tagja, esetenként film vágó, önkéntesként, motorral járta a kerületet ezekben a hónapokban és lett – többek közt – Laci bácsi segítője is.
A szerkesztő-riporter Barna Era arra volt kíváncsi, hogy vajon mit adott ez az időszak nekik, mit jelentett a kettőjük közt kialakult kapcsolat?
Ferencvárosban a pandémiás veszélyhelyzet ideje alatt, az önkormányzat elsők között, extra gyorsasággal szervezte meg az önkéntes hálózatot. Több mint 350 segítő kapcsolódott be abba a kerületi munkába, ami elsősorban az itt élő idős emberek védelmében zajlott. A koordinátorok szerint az önkéntes hálózat nem csak azt mutatta meg, hogy micsoda mozgósító erő és potenciál van ebben a hivatali apparátus mellett, de az is felemelő tapasztalat volt, hogy generációkat hozott közelebb ez az időszak. Számos esetben olyan bizalmi kapcsolatok születtek, amelyek jóval túlmutattak a járványban elvárt intézkedések végrehajtásán…
Az interjú megszervezésében nyújtott segítségüket köszönjük Döme Zsuzsa alpolgármesternek és Bázsa-Mosó Lászlónak, a Ferencvárosi Segítőközpont koordinátorának!
Nyitókép: Pivarnyik Balázs