2009 nyarán vagyunk, augusztusban. Feljövök a hármas metró megállójából, körbe nézek. Fabódék, villamossín. Nézem a térképet a telefonon, merre is kellene indulnom. A templom segít az eligazodásban, rápillantok a térképen, s megvan, merre kell mennem. Utólag pedig már tudom, jó irányba indultam el. S azt is, hogy ide újra és újra visszatérek.
Akkor, tizenegy éve lakást nézni jöttem a József Attila-lakótelepre. Nem albérletet, mert azután, hogy a kollégiumba nem vettek fel, egy hónap alatt kiderítettem, hogy nem szeretnék idegenekhez alkalmazkodni. A ferencvárosi egyetemtől, s az infoparki munkahelytől is messze volt a gazdagréti albérlet, így kifejezetten a kilencedik kerületet céloztam be. Mivel oda jártam egyetemre, Belső-Ferencváros zegzugait elég jól ismertem, a Jostin viszont soha nem jártam.
Ha már megnéztem az első lakást, ami végül nem lett nyerő, bejártam a környéket. Zöld. Jó a levegő, a belvároshoz képest legalábbis, a metró, a villamos közel. Van egy nagy park, egy szép nagy fával a közepén, asztalokkal. Kiváló lehetőség kiülni bandázni, társasozni – gondoltam egyből, amikor először jártam arra. Boltok sétatávolságra. Virágos. Hentes. Minden egy helyen, egy kisváros a városban, egy igazi kis szomszédság. Vannak kis lakások, olyanok, amit először is néztem: a 27 négyzetméteres, egyszobás garzonok egy fiatal pár számára tökéletesnek tűntek. Nem is gondolkodtam sokat, az első után megnéztem a második ilyen lakótelepi lakást, a harmadikat, majd a negyediket. Végül sorban a harmadik mellett döntöttem. A Dési Huber utcában, a Csigaparkkal pont szemben, a negyediken. Októberben be is költöztünk.
Innentől kezdve beszippantott a lakótelep. Napközben az irodai „cubicle” vagy az egyetemi nyüzsgés után hazaérve nagyon jól esett a lakótelepi nyugi. Egy-egy futás a Nyúldombon, vagy csak körbe a telepen. A Kiserdőt, bevallom, később fedeztem fel, de amint ez megtörtént, beleszerettem.
Természetes volt, hogy amikor nagyobb lakásra volt szükség, már csak ott, a lakótelepen kerestünk nagyobbat. 2012-ben költöztünk az Ecseri út elejére, a Manó-lak bölcsi mögé egy két szobás lakásba.
Miután kislányom megszületett, közösség is lett körülöttem: az Anyahajó. Úgy lett, hogy együtt alakítottuk. Új értelmet kapott a Csigapark, ahová immár nem haverokkal társasozni, hanem babás, gyerekes programokra jártunk: a programokat tartani, vagy csak részt venni rajtuk. Második otthonunk lett egy ideig a Dési Művelődési Ház, alig volt olyan nap, hogy ott nem fordultunk meg. A játszóterek közül kiválasztódtak a törzshelyek annak mentén, hogy melyiken kikkel lehet találkozni, vagy éppen mit szeretne csinálni a gyermek.
Eltelt pár év, a fiam is megszületett. Az Anyahajó új helyre költözött, s már inkább oda jártunk, mint a Désibe.
16 hónapja költöztünk el a lakótelepről, s az előző tanévben még visszajártunk óvodába, majd maradtunk ott a társakkal játszóterezni. Nem hiába jártunk vissza, s járok vissza azóta is, zöldségdobozt átvenni, gyerekorvoshoz, védőnőhöz, korábbi oviba beugrani vagy anyahajós, illetve egyéb lakótelepi programra. Jó a lakótelepen sétálni, járkálni, ha van egy kis szabadidőm, a Kiserdőt is célba veszem. Az utóbbi években nem igazán tudtam úgy kitenni a lábamat, hogy ne köszönjön rám gyaloglás közben egy-egy ismerős. Mostanában már messzebbről, biciklivel érkezem a Határ út felől a telepre, sokszor látnak meg a biciklin ismerősök, s integetnek a járdáról. Nagyon jó érzés.
A lakótelep az utóbbi 10 évben sokat változott, üzletek szűntek meg, újak nyíltak. Egyre több a kínai kereskedés, a hentes, kifőzde tapasztalat szerint nem tud megmaradni itt. A Josti a Kiserdővel, a Csigaparkkal, a kisebb parkokkal a játszótér felújítások és egyéb munkálatok után is megmaradt annak a kis zöld szigetnek Budapest belvároshoz viszonylag közeli részén, ami korábban is volt. Talán kevesebb a mókus, a zöld küllő is, a lakótelep még mindig zöld és madárbarát.
Igaz, elköltöztünk, de az Ecseri út melletti lakásunkat megtartottuk, kiadtuk. Ha közben ki is megyünk külföldre, amint a gyerekek „kirepülnek”, egy jó levegőjű, zöld József Attila-lakótelepre szeretnénk visszaköltözni. Egy olyan helyre, ami még akkor is otthont ad a zöld küllőknek, fakopáncsoknak, szajkóknak, tengeliceknek, csúszkáknak, s mókusoknak. Nézzük majd meg őket együtt, sétáljunk 20 év múlva, Veletek, a Csigaparkban!
