A www.kilencbenazelet.hu honlap előzménye a Kilencben az élet blog hobbinak indult, soha nem írtam korábban a nyilvánosságnak. Közgazdász vagyok, a Corvinus elvégzése óta, több mint 15 éve közpolitikával foglalkozom. Hol az államigazgatásban, hol külső szakértőként. Közben azt láttam, hogy senki nem foglalkozik az embereket legzsigeribb módon érintő helyi, kerületi közügyekkel. Nincs az objektivitást, az érthetőséget és az elemzői szándékot együttes célként kitűző alternatív, helyi média. A sajtó ingerküszöbét a botrányok érik el, a helyi önkormányzati lapok pedig a hírekre fókuszálnak. Hogy miért pont Ferencvárossal foglalkozom? Adódik a válasz: lassan másfél évtizede élek itt, ősferencvárosi férjemmel lecövekeltünk a IX. kerületben, három kisfiunk kerületi oviba, iskolába jár.

Témáink közszolgálati jellegűek

A blog tartalmát áttöltöttük a kilencbenazelet.hu-ra, így itt mindent egyben megtaláltok. Írtunk helyi óvodákról, könyvtárakról, lakásárakról. Foglalkoztunk a játszóterek, parkok állapotával. Interjúkat készítettünk az iskolaigazgatókkal/helyettesekkel, helyi civil szervezetekkel. Igyekszünk bonyolult, de fontos helyi ügyeket érthetően feldolgozni, ahogyan tettük például a Kerületi Építési Szabályzattal. Ennek megértése nélkül nem lehet arról gondolkodni, hogyan sűrűsödik kerületünk beépítettsége, vagy hogy olcsón vagy drágán adja el az önkormányzat a telkeit. Talán ennél is keményebb dió az önkormányzati költségvetés feldolgozása, ami már tényleg rétegközönséget vonz. Igyekszünk a közfigyelmet olyan lényeges önkormányzati döntésekre irányítani, amiket csak a lakosság bevonásával érdemes megvalósítani, mint például a Haller park felújítását. Elindítottuk a levegő és klíma-sorozatot, amelyben azt a kérdést feszegetjük, hogy mit tehet egy kerületi önkormányzat a klímakatasztrófa és a levegőszennyezettség ellen? Eddig és a jövőben is a helyi közügyekre összpontosítunk.

… és azok is maradnak

A kerületi felfedezőút 2020-ban folytatódik. Lesznek témák, amelyeket folytatunk, és lesznek, amikhez hozzákezdünk. Nem értünk végére a költségvetés megértésének és tovább kell figyelnünk a beépítettség növekedését. A kerületünknek nemcsak az arculata változik nagyot mostanában és a következő években, hanem a közszolgáltatások iránti igény is. Mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Elkezdjük a kerületi szociális ellátórendszer feltérképezését, és egyre többet írunk a Ferencvárost érintő kormányzati nagyberuházások, a stadionokról, a diákváros terveiről, megvalósulásáról.

Igyekszünk egyre több videós tartalmat készíteni, és önálló menüpontként integráltuk a honlap tartalmába a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány által alapított Rádió-et.

A Kilencben az élet kapcsolt csoport is egyben

2019 júniusában létrehoztam a Kilencben az élet zárt facebook csoportot, ahol helyi közügyekről vitatkozunk, most már több ezren. A legtöbb önkormányzati képviselő tagja a csoportnak, és sok külsős bizottsági tag is. Gyűjtünk kérdéseket a közmeghallgatásokra, informáljuk egymást, vitatkozunk önkormányzati döntéseken, felhívjuk a figyelmet problémákra. Aktív, sokszínű társaság, ha kíváncsi vagy rá, lépj be.

Végül is mi az, amit csinálok?

Nagyon megfogott egy gondolat, amit két szerzőtársam is körbeírt a cikkében. Barna Era írásából idézve

Heller Ágnes a tőle megszokott lendülettel fejtette ki, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb bűne, elszalasztott lehetősége, hogy nem teremtettük meg a saját demokratikus közösségi tereinket. Vagyis megszülettek a jogállam keretei, de mi magunk – ezt már én teszem így hozzá – nem tanultuk meg, hogyan is játsszuk azt a bizonyos demokráciát.

Ilyés Marci, volt rajkos szakkollégista társam pedig így fogalmazott

a gyerekek-diákok demokráciája az iskolák döntő többségében nagyon korlátozott. …mennyit beszélünk a demokráciánk hazai állapotáról. Közben a gyerekeink a legzsigeribb, alapvető, rájuk vonatkozó dolgokról sem dönthetnek soha. Így nőnek fel 18 éves korukig. Majd hirtelen azt mondjuk nekik: szevasz, dönts arról, hogy ki legyen a polgármester, meg a miniszterelnök, és higgy a demokráciában, legyél állampolgár! Ugye milyen irreális, pedagógiátlan gondolat? A demokratikus iskolai gyakorlatok készíthetnének csak fel a valódi demokráciában való életre – és ami ennél is több: egy demokratikus iskolában jó élni!

Azzal kísérletezem 2019 áprilisa, a blog indítása óta, hogy felkeltsem a ferencvárosi lakosok érdeklődését a helyi közügyek iránt. Hogy tanuljuk közösen játszani a demokráciát. Hogy ne csak öt évente járjunk szavazni, hanem menet közben is figyeljük, mi történik. Hogy próbáljuk hallatni a hangunkat, merjünk kérdezni és adjunk visszajelzést. Ennek egyik eszköze ez a helyi, közügyekkel foglalkozó független honlap is.

Borbás Gabriella, alapító-főszerkesztő

Élő adás 2019. Fotót készítette Csoszó Gabriella